Korai trauma, elszakadás, beszűkülés: A születés kapuja

“A várandósság idején, a születés során és a korai gyermekkorban a limbikus rendszer minden érzést és érzelmet rögzít anélkül, hogy azokat kognitív módon értelmezné vagy szavakba öntené – egyszerűen azért, mert az agykéreg ekkor még nem fejlődik ki. Ezek az érzelmi emlékek a testben tárolódnak, és egész életünkön át velünk maradnak.” – dr. Máté Gábor

Több mint egy évvel ezelőtt útjára indítottuk a The Portal nevű programot – egy Compassionate Inquiry-alapú képzést a szülészeti szakterületen dolgozó szakemberek számára (egyelőre csak angol nyelven elérhető). Célunk, hogy megváltoztassuk a szülésről szóló narratívát. A perinatális, vagyis a szülés körüli és és születési traumák száma folyamatosan növekszik, az orvostudomány és a technológia nagy ütemű fejlődése ellenére. Sok család megszenvedi ami jelenleg történik: a túlzott orvosi beavatkozást és az emberi méltóságot nélkülöző szülésélményt.

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szerint a várandós nők mintegy 10%-a, míg a gyermekágyat követően 13%-uk tapasztal mentális zavart, elsősorban depressziót, melynek súlyos esetei akár öngyilkossághoz is vezethetnek. Fejlődő országokban az arányok még magasabbak lehetnek: a terhesség alatt akár 15,6%, a szülés utáni időszakban pedig 19,8%. Ezek az adatok alulbecsülik a szülő nők és emberek valós élményeit, és nem veszik figyelembe a csecsemő születési tapasztalatait sem.

Szeretnénk, ha a családok olyan szülési élményt tapasztalhatnának meg, amely szorosabbá teszi és megerősíti a családon belüli kapcsolatokat, lehetővé téve, hogy a jelen pillanatnak átadhassák magukat, miközben figyelembe veszi az egész család szükségleteit. Ez azonban nem valósul meg, amikor a szülés élménye indokolatlanul nehéz és megterhelő, ami sajnos egyre inkább megszokottá válik. Miért is olyan fontos, hogy a családok biztonságos, tiszteletteljes és gyengéd szülés körüli élményben részesüljenek?

Early Trauma Blog

A fogantatás, a terhesség és a születés az első élményeink az életben — olyan tapasztalatok, amelyek életre szóló hatást gyakorolhatnak mind a traumákra, mind a bennünk rejlő erőforrásokra. Ugyanis ekkor alakulnak ki első tudat alatti nézeteink önmagunkról és a világról. Vizsgáljuk meg ezt a tapasztalatot egy kicsit közelebbről, képzelőerőnket használva.

Képzeld el magad – bármilyen életkorban is vagy –, amint egy hosszú útra indulsz, hogy egy számodra teljesen ismeretlen, idegen országban élj, ahol még sosem jártál. Egy különleges házigazda vár rád, és arra számítasz, hogy kedves fogadtatásban lesz részed, és figyelmet fordítanak a szükségleteidre. Hogyan szeretnéd, hogy fogadjanak, amikor megérkezel? Milyen fogadtatásnak örülnél? Vajon megnyugtató lenne számodra, ha a házigazdád már az érkezésed előtt kapcsolatba lépett volna veled, hogy megismerje, és figyelembe vegye az igényeidet?

Most képzeld el egy magzat útját az anyaméhben, ahogy a megszületése felé halad – majd az újszülöttet, akinek az alapvető szükségletei a nyugalom, a kapcsolódás, az érzelmi biztonság, a gyengédség, a ráhangolódás, a szeretetteljes jelenlét és az empátia.

Állj meg egy pillanatra, és vegyél egy mély levegőt. Szánj néhány percet arra, hogy kapcsolatba lépj a belső gyermekeddel. Mit érzel, amikor elképzeled ezt a kisbabát? Mondj neki köszönetet mindazért, amin keresztülment miközben vele vagy. Öleld magadhoz a ráhangolt jelenléteddel –  amit talán sosem kapott meg. Figyeld meg újra, hogy mit tapasztalsz a testedben, miközben ezt teszed – és ha szeretnéd, írd le mindazt, amit átélsz.

A megtestesülés – az átmenet a szellemi világból a fizikai életbe – a fogantatással, a várandósággal, és a születéssel kezdődik, majd az élet kibontakozásával folytatódik. Ez az időszak rendkívül meghatározó minden érintett számára aki jelen van a szülés körüli pillanatokban. Milyen lenne ha ezt szent átmenetet jelentőségének megfelelően becsülnénk meg? Mi lenne, ha a nők/szülő személyek, partnereik és családjaik megkapnák mindazt a támogatást, amire szükségük van, elismerve hogy ez egy szent pillanat? Számos ősi kultúra úgy tartja, hogy minden lélek ajándékokkal érkezik a közösség számára. Hisszük, hogy igazuk van. Mindannyian egy közös céllal vagyunk itt a Földön – hogy a tőlünk telhető legtöbbet adjuk egymásnak, családunknak és közösségeinknek.

Amikor az édesanya/szülő személy úgy hozza világra az újszülött gyermekét, hogy közben nem kap támogatást ahhoz, hogy bízni tudjon saját intuíciójában és testének szülési képességében, az nemcsak ő magára lesz hatással – mindezt az újszülött is mélyen megérzi. Nem beszélhetünk az anyáról és az újszülöttről elkülönítve – a születés pillanatában egységet alkotnak. Mindketten nagyon érzékenyen élik át mindazt, ami történik velük, elevenen átérezve minden rezdülést. Ha a szülők és a környezet nincsenek a jelen pillanatra ráhangolódva, ha az újszülött  alapvető szükségletei nem teljesülnek, és a születés szent pillanata nem kap kellő megbecsülést, annak a következménye a trauma – vagyis az önmagunktól való elszakadás, valamint az érzelmi beszűkülés, amely megjelenik testünkben és kapcsolatainkban. Mindez, anyára/szülő személyre, a gyermekre és a partnerre egyaránt hatással van.

Áll meg most egy pillanatra most és vegyél egy mély levegőt, mert van egy jó hírem is. Az az embrió, magzat, újszülött, aki bennünk vagy a kliensünkben él, még mindig vár arra, hogy valaki ott legyen vele, és megadja neki mindazt, amire a kezdetektől fogva szüksége lett volna. Milyen csodálatos dolog, hogy már ott lehetünk a bennünk élő kisgyermek mellett, hogy megkaphatja a szükséges támogatást, és hozzáférve ahhoz a szeretethez, amely gyógyít és segít integrálni mindazt, amit átélt.

Az a varázslatos ebben, hogy képesek vagyunk helyrehozni a múltat, és minden trauma, amit önmagunkban integrálunk, gyógyító hatással lehet a gyermekeinkre, családunkra és közösségünkre. Tehát soha nincs túl késő — az idő nem lineáris, ahogyan tanították nekünk. Minden jelen pillanat új lehetőséget hordoz a változásra és a gyógyulásra.

A fogantatás pillanatától az igazi önmagunkkal érkezünk a világra, de ahogy haladunk előre az életben, gyakran elveszítjük a kapcsolatot azzal, akik valójában vagyunk. A Együttérző Feltárás (Compassionate Inquiry) segít abban, hogyan fordulhatunk együttérzéssel a sérült énünk felé, hogyan találhat ez az énünk újra otthonra önmagunkban, és hogyan élhetünk teljességben a lényegünkből fakadó erővel, ott, ahol valóban otthon vagyunk.

Az egyetemes igazságok – mint az életet támogató alapelvek – mindenütt jelen vannak, bárhova is nézünk. Épp ezért, hisszük hogy Az Együttérző Feltárás (Compassionate Inquiry) egy hatékony módszer, mert ugyanazokat az igazságokat testesíti meg, amelyek érvényesek a születésre és az élet egészére egyaránt.

Felsorolunk néhány alapelvet, melyeket a szülésélmények során tanultunk – és amelyek a gyógyulás folyamatára is érvényesek lehetnek:

  • A test hordozza az élet bölcsességét.
  • A jelenlét lehetővé teszi a testnek, hogy tegye, amit tud.
  • Amikor az elmém megnyugszik, a testem szabadon tud áramlani.
  • A születés csodás, ugyanúgy ahogy minden pillanat is csodás.
  • Az élet egy ajándék, az élet egy csoda.
  • Az élet áramlik, együtt a lélegzettel.
  • A légzésemre figyelve tudok jelen lenni a testemben – itt és most.
  • Amikor harcolunk az ellen, ami van, az fájdalmat okoz, amikor megengedjük, hogy az történjen, ami történik, a dolgok mozgásba lendülnek.
  • Amikor dolgozunk a elakadásainkon, az az önelfogadás folyamata.
  • Amikor nyitott vagyok arra, ami van, a dolgok megváltoznak.
  • Kaphatok támogatást, ha arra van szükségem.
  • Az igazi támogatás az, amikor olyanok vannak mellettem, akik hisznek bennem és a képességeimben.
  • Az első lélegzetünk jelen van minden jövőbeni lélegzetvételünkben.
  • A biztonság elengedhetetlen a jólléthez.
  • A szeretetteljes érintés gyógyító hatású.
  • A ráhangolódott jelenlét és a biztonság segít, hogy erőteljesnek érezzük magunkat.
  • Az Életnek minden ember számít.
  • Minden embert születésétől fogva megillet a jog, hogy megbecsüljék annak, aki.

Éljük meg ezeket az egyetemes igazságokat a fogantatás, várandósság és szülés idején, hogy az élet útja a megerősített, a szent jelenlét útja lehessen – ne pedig trauma és elidegenedés. Reméljük, velünk tartasz.

„„A szüléstől való félelem nem a tiéd anya, és nem a kisbabádé sem. Ez egy olyan kultúráé, amely elvette tőlünk ezt a szent életélményt, és szándékosan orvosiasított, kontrollált, ijesztő procedúraként mutatja be – olyanként, amelytől csak ők képesek megmenteni téged.” – Aviva Romm

„Intuitívnak, ébernek és tudatosnak kell lennünk, miközben a női erőnkből merítünk. Erre van most szüksége a világnak.” ~Jane Hardwick Collins magic is that we’re able to repair the past, and any trauma we integrate inside of ourselves has a healing ripple effect out to our children, families,

Források

A szerzőről

Laura Latina egy képesített Compassionate Inquiry® praktizáló, független szülésznő és nemzetközi előadó. Az MSF-nél (Orvosok Határok Nélkül) Női Egészségügyi Tanácsadóként dolgozott, különböző országokban vezetett szülészeti kórházakat. Az Egyesült Királyság Nemzeti Egészségügyi Szolgálatánál (NHS) szerzett tapasztalatai alapján globális projekteket vezet, amelyek a tiszteletteljes szülés és szülői kultúrák előremozdítását célozzák meg. Küldetése, hogy segítse a nőket abban, hogy bízzanak a veleszületett anyasági képességeikben, és hogy támogató családi környezetet teremtsen, különösen a házi szülés terén. 

Hannah Betty Idarius szomatikus coach és okleveles Compassionate Inquiry® szakember, egyének és párok érzelmi, testi és mentális egészségének megteremtésében nyújt támogatást. 30 évig dolgozott házi szülésznőként Brit Kolumbiában, Arizonában és Kaliforniában, ahol abban támogatta a nőket, hogy bízzanak veleszületett szülési és szülői képességeikben. Az Egyesült Államokban a vízben-szülés úttörője, szerepelt a „Water Babies” dokumentumfilmben, és megírta a „Homeopathic Childbirth Manual” című könyvet. Szakterületei közé tartozik a klasszikus homeopátia, az újjászületési légző gyakorlat, valamint a trauma gyógyítása, amelyek segítségével gyengéd és szent szülési élményeket támogat.

Scroll to Top